Zátonyra futottunk…a világon nagy teher,
Betegség pusztít és sokunkat lever,
Nagy a veszteségünk, hatalmas a nyomás,
Bánatveszteglésünk egy kényszerállomás.
Terjed és növekszik azoknak a száma,
Akit a gyilkosunk meghív vacsorára,
Hogy miféle gyilkos, aki ellenségünk?
Afféle, ki öli az életreményünk.
Harcot vívnak vele országok és népek,
Csatasorba állnak államok, földrészek,
És amíg a hősök sok ezren harcolnak,
Addig gyilokpengék rút halált karcolnak.
Gyengének, idősnek végzet akar lenni,
Hogy tovább arasson, nem szabad engedni!
És mi nem engedjük! Nem győzhet le minket!
Lerázzuk magunkról a halálbilincset!
Zátonyra futottunk… a világon nagy teher,
Betegség pusztít és sokunkat lever,
Lassítunk, megállunk, s erejét elvesszük,
Hogyha összefogunk… úgy, ahogy terveztük.
2020.03.24.