Világom kattog, forog

Világom kattog, forog

Világom kattog, forog,

Fut a kép, az óra

A létem is háborog

Elvesztődöm néha.

Nyugtot nem hagy a tünet,

Forrong a tűz bennem,

Mert tudom, hogy nincs szünet,

De meg kell pihennem!

Álljatok meg bús bajok,

Adjatok egy percet,

Ne suhanjatok napok,

Hogy rosszat felejtsek!

Megannyi történés rút

Keserve hull most reám,

Nagy a teher, keskeny út

Göröngye érzem, leránt.

Mivel vértezzem magam?

Mily páncél óv sebektől?

Milyen magas védfalam?

Megvéd a fegyverektől?

Gyilokfegyver a bánat,

Ha sosem hagy magadra.

És nincs már több bocsánat

Ha szívedet belakta.

Készakarva kutatom

Azt a csendes létet

Amiben megnyughatom,

S bírom az egészet.

A képkeret túlszorít,

Kevés hely a képnek,

Mindent összezsugorít,

Nem is látom szépnek.

Helyet, teret akarok!

Időt, miben élek,

Nem jó, ha még maradok,

Így mindentől félek.

Csendességes meghittség,

Hová illant lényed?

Most kell tőled segítség,

Add nekem reményed!

Szalad a nap, este van,

S holnap megint, újra,

Minden napom ugyanaz,

Egyensúly-borulva.

Feladat s kötelesség,

Mért hordok csak kettőt?

Amikor a teljesség

Rejt még huszonkettőt.

Elpártolt a békesség,

Megfáradt a testem,

A belsőm összezuhant.

Nem! Nem ezt kerestem!

Hármasságból áll a lét

Test, lélek és szellem.

Gyorsulok, de hol a fék?

S a hármas egység jellem?

Kérdéseimre választ

Elcsendesült magamban

Csak lelkem hangja áraszt,

Egy éji pillanatban.

Világom kattog, forog,

Fut a kép, az óra…

……

Reményzászlóm fellobog,

Megpihenek… Még ma…

2021. 05. 21.