Vihar előtt
A szél borzongatja a fákat,
Ülök a parkban egy padon,
Figyelem az elnyílt orgonákat,
S, a játszóteret nézem… hallgatom.
Babakocsit tolnak óvó kezek,
A készülő vihar port kavar
Az ég a fák felett szürke lett,
Az idő zorddá vált túl hamar.
Már csak két kisfiú teker
Körbe-körbe, nagy bicikliken,
Az eldobott papír elhever,
S, a kislapát is szépen elpihen.
A rigók még kitartanak kicsit,
S, bár a rút időt ők sem ülik,
Koncertjük tart még, csivit, csivit,
Aztán a szép teret messze kerülik.
Kiskabátom vettem fel merészen,
Beljebb szorítom a derekam,
A piros padról szerte körbenézek,
S, azt látom, csak én vagyok magam.
Hátam mögül felsejlik a fény,
S, a drapp kavicsok kiviláglanak,
Jó időre holnap lesz remény,
Ígéri a kedves alkonyat.
2013. május 23.
Vihar előtt
