Párás meleg önti el a tájat,
Az idő már a nyarat tapossa,
Alkony fénye csillan a Dunán
S a folyó fodrait a partra mossa.
Kavicsok és cifra kagylók, rögök
Övezik a homokos partot
Ha akarod, én veled jövök
És holnap is, újra veled tartok.
A holnap nekünk örököt jelent,
Nem egy percet, egy órát, egy napot,
Hanem végtelen végest jelent,
Melyben megéli ki mit adott, kapott.
Úgy, hogy szerelem zárja bele
A Te kezedbe az én kezemet,
Sorsunk egy, lépésünk egy,
Majd átsuhanjuk a világegyetemet.
Az úton bármi is legyen,
Mi minden szélnek ellenállunk,
Ha vihar jő, mi nem törünk bele,
Hajlunk a széllel, de meg nem állunk.
Itt már az este, enyhült a hőség,
De visszajön, ha pirkad, s a Nap felébred,
A Föld nem áll meg, ínség vagy bőség,
Ha álmod kitartó, úgy mind eléred ...
… a vágyad tárgyát. Ne tedd le! Melengesd!
Bensőd tüze ne szűnjék meg égni,
Szeress mindenkit, de engem is szeress,
Érezned kell szívem, nem csak remélni.
A víz a medredben én legyek,
S ne félj, ha nem lüktetek épp veled,
Mert öbölben áll kicsit, de újra zúg, pereg
A magasról zúduló víztömeg.
Ne aggasszon semmi, mert itt vagyok,
Soha nem tűnök tőled el,
Mindenkor oldaladon haladok,
Melletted állok…közel…közel…közel.
2015. június 10.