Vagyok
Vagyok, akár a néma falak,
Úgy élek, mint sekély vízben halak,
Élek, de hogyan, ne kérdezd!
Belülről már régen féreg mérgez.
Elfordultam Istentől és jótól,
Már-már elveszek egy durvább szótól,
Nem értem magam, hogy miért is teszem,
Erőtlenül ejtem ölembe a kezem.
Elhagytam mindenem, hogy mindenem lehessen,
Nem érdekelt semmi, csak az, hogy szeressen,
De most tisztán látom, hogy nem tud szeretni,
Nem engedi lelkem soha megpihenni.
Elveszett a jövő, a remény és a tervek,
Nem maradt helyette csak gúny és félelmek.
Nem akarok többé lenni, mint a falak,
Oh mondd, hol rejtőzöl te erős akarat?
1997.
Vagyok
