Üzenet a NyárnakSzép meséket nem ígérhetek neked,Nem színlelek mézízű történetet,Napközelben élni soká nem tudok,A veszély végzetként éget, s meghalok.Bár a léthez kell föld, víz és napmelegLevegő is… nélküle nem létezek,Meleg hívó sugár, fényévekre vitt,Majdnem elvesztem, bensőmben ez feszít.Itt köt létem, földön kell megmaradnom,Visszatérnem muszáj, s továbbhaladnom,Hogyha nagyon messze, sokáig leszekGyökerem kiég, megsemmisülhetek.Nyárban dúsult remény ízű lombom,Ősz van, megfáradtam, hát kimondom,Rideg a szél, fázom… visszajöttem,Emlékgyöngyök gurulnak mögöttem.Gyümölcs érett, s édesebb zamata,Körforgás visz tovább, sors akarata,Egy idő lezárult, télre készülök,Minden elpihen, s én csendemben ülök.Jövőre az álmom új rügyet fakaszt,Új erővel telten nyitok új szakaszt,Szól a tavaszszimfónia dallama,És egy álmodozó megtér majd haza.A kép, ami engem őriz barna-rőtEmlékedben színesebb, mint azelőtt,Üzenetem vigye ősz, s egy zöld levél,Egyszer a legforróbb nyár is véget ér.2013. október 7.