Ugyanaz és mégis változik
Csak folynak a vizek és hullámzik a tenger,
Csak kelnek nappalok és felhők futnak el,
Csak leszálnak esték s úgy indulunk reggel,
Mintha ez az élet sosem fogyna el.
Ismét jön a hajnal és változó világunk
Megint elindul tenni terveit,
Tesszük, ami dolgunk és sokszor csak várunk,
Mint jó szülő, ki várja gyermekit.
Ugyanúgy telik minden nap, hét, hónap
És ugyanúgy pereg az órán a homok,
Más lett mégis létünk hosszú évek óta,
Változtunk mindketten…és oly sok dolog.
Sorsunk összeforrt, mégis el-elválik
Apró árnyékokkal tarkított a fény,
Mélyebb és magasabb, sivatag, oázis
Én hegyekben járok, te tengerek ölén.
Mehetnénk együtt is, de az elvek mentén
Én leválok s te magadra maradsz,
Aztán jön a szívhang, ami mélyen bent ég,
Ekkor én maradok és te elhaladsz.
Utunk közös, de megkopott az ösvény,
Újat hoz a másnap, de sok minden maradt,
Nem szakíthatott el tőled forgó örvény,
Mert hajónk többnyire egyfelé haladt.
Nem tudhatja senki, hogy egy fordulattal
Mi hoz változást és mi marad nekünk,
Ha erős vihar jön, engem az vigasztal,
Két külön gyökérrel, de együtt létezünk.
Ha visszatekintek, annak látlak téged,
Aki biztos támasz és nagyon szeret,
Én felnézek reád és ha már nem kéred,
Akkor is szeretlek és melletted leszek.
És folynak a vizek és hullámzik a tenger,
És kelnek nappalok és felhők futnak el,
És leszálnak esték s úgy indulunk reggel,
Mintha ez az élet sosem fogyna el.
2021. augusztus 9.