Ti mind azt hiszitek
Ti mind azt hiszitek, hogy minden rendben,
Mert nem látjátok minden percemet,
Nem, nincs rendben semmi, csak csendben,
Mélyen eltemetve hordozom terhemet.
De hiába temetem mélyen magamba,
Erős viharban láthatón terül,
Mint tengerben a zátony, a víz alatt,
Karcol simának tűnő vízfelszínt belül.
Egyre többször felordítanék, fel én,
Mert megoldani nem tudom, bármibe is kerül,
Áldoztam már, s többet is áldoznék,
Csak sikerre vigyem, de az út csak mélyül, merül.
Bevetettem mindent, amit tudtam,
S most sírva állok itt és kérdezek,
Mért van, hogy eddig mindenkor elbuktam,
Pedig teszem, amit kell, míg létezek.
Kérdésemre válasz nincs sehol,
Mi módon lehet előre jutni,
Minden nap és éjjel szorítva karol
A kétségbeesés. El akarok futni!
De egyszer minden futás véget ér,
S a gond, a bánat megvár ugyanott,
És mikor a testem ismét visszatér
Újra felveszem a terhet, s maradok.
Maradok, mert ez az élet az enyém,
Ezt kell élnem akkor is, ha súlya nagy,
Akadályok nőttek mindenütt felém,
S én megrekedtem, mint száradó patak.
A hátam meggörnyedt, sajog,
Minden tagom fájón megakad,
Lépni is nehéz, de tenni akarok,
Széthull a rendemben minden darab.
Nem rajtam múlik, de én minden lehetőt
Megteszek, megyek, végzem, járom
Naponta ugyanazt, de szomjazom a levegőt,
Összeroskaszt, oly súlyos a jármom.
Felállok, mert új nap kezdődik el
És igámat önként veszem nyakamba,
Mert mindig mindent megtenni kell,
Mi sorsutam, bejárom egymagamba.
Ti mind, kik hiszitek, hogy minden rendben,
Mert nem látjátok minden percemet,
Tudjátok, hogy nincs rendben semmi, csak csendben
Mélyen eltemetve hordozom terhemet.
2022. 10. 21.