Természet ölén
Most mindent szabad és minden lehetsz,
Na, de veszélyest nem tehetsz,
Csak bármi mást, mit szeretnél.
Úgy szeretném, ha nevetnél!
Most felmászhatsz egy nagy fára,
Nézd, de hosszú a pók lába!
S, mily hosszú a gólya csőre,
Ott egy patak, oltsd szomjad belőle!
Itt minden a tiéd, úgy érzed,
S, a madár fészkét úgy nézed,
Mintha csak egy festmény lenne,
S, látsz sok foltos tojást benne.
Kapaszkodj fel a dombokon,
Figyeld a napsugárt a lombokon.
Óh, mily áttetsző a tó vize!
Itt hintázhatsz, jöjj, jöjj ide!
Szaladj, nézd, ott egy béka ül,
S, egy másik gyermek ott csücsül,
Lesi, hogy mikor mozdul a hal,
Mert hal van ott, ha köröket kavar.
Fussunk be hát az erdőbe!
Kis sárga bogár megy körbe,
Egy páfrány apró hajtáson,
Lásd, ott madár pihen egy ágon.
A hegyi legelőn mennyi tehén!
De nézd csak, ott a másik felén,
Ha sziklára állsz és mélybe nézel,
Harangvirágmező, tele mézzel!
Igen, mézzel, mert dongók szállják,
Gyűjtenek télire és várják,
Hátha holnapra nyílik néhány új virág
Mert az nekik egy új világ.
Állj fel bátran a sziklára,
S, nézz le most a szép tájra,
Visszhangoznak körül a hegyek,
Ha elkiáltod a neved!
Most rohanj lefelé, szárnyalj bátran,
Úgy, ahogyan én szárnyaltam,
Mikor elvitt az erdőre jó Apám,
Csak azt szerettem igazán!
Légy boldog gyerek és nevess,
És minden virágot, bogarat szeress,
Idd magadba az életet!
Míg gyermek vagy megteheted!
2009. augusztus 26.
Természet ölén
