Tél végén
Bánatos télidő sötétíti kedvem,
Szürkén nyomakszik be az ablakon,
Ág nem hajlik, s egy levél se rezzen,
S, a csend álmos súllyal hever a havon.
Egy madár se rebben, árva gally se roppan,
Elterül a nehéz, ólomhangulat,
Átjárja a kedvem, s a lábam összerozzan
Elgyengíti testem a ködös kábulat.
Ezernyi gondolat cikáz át fejemben,
Szorít az idő is, s a döntés súlya nagy,
A dermeteg fákat figyelem meredten,
Ami közben lelkem nyugalma befagy.
Megrémít mi vár rám, aggódom, szorongok,
Bizonytalan homály fedi holnapom,
Vajon hogy történik, mit teszek, s mit mondok?
Lesz-e jó döntésem és jól haladok?
Uram, aki fenn vagy, és aki látsz engem,
Villantsd fel előttem akaratodat,
Ne az történjen meg, amit én terveztem,
Amit nekem szántál, mutasd az utat.
Szétfolyt szürkeségen átsejlik a napfény,
Melengető nyaláb, mint bíztató mosoly,
Ne féljek hát lépni - ezt üzened véle?
Elindulok akkor… s te figyelsz valahol.
2003.
Tél végén
