Színremény

Színremény

Kék tengerek, kék óceánok, kék hegyek
Mondjátok, kiért Uramhoz esdekelek
Az, hol dobog most lélektáncot,
Éppen hol éri őt el földi énekem?

Nem ereszthetem el végleg, kell nekem!
Tudom tudattal, hogy már nem velem
Van léte, s nem értem kiált
Imát e lét, de állandó velem.

Fel sem foghatom, hogy én is ott vagyok,
Hol messze átragyoghatok
Égbolt kerteken, mert ott, mellette
Én is nyomot hagyok.

Én ő vagyok, s ő itt velem
Áll a félemlítő sziklaszirteken,
Mint kék, végtelen tudat,
S, csodálatok után kutat áttetsző vizeken.

Reménylem, ez egység örökös marad,
S, bár én, ő egy darabja itt szakadt,
Ígérem, e tisztaságba nem kavarhat
Örvényt soha szürke lankadat!

2009. május 18.