Szépség

Szépség

Hogy az életben mi a szép nekem?
Egy megőrzött titok, hűséges szerelem,
Egy sokat sejtő mondat, egy erezett kő,
Egy kicsi pókcsoda, mely csipkehálót sző.
Egy lassan nyíló ajtó, mely mindent megmutat,
Egy antik nagytükör, melyben látod a megtett utat,
Fehér gyertya lángja, mi sejteti a fényt,
Egy tiszta gyermek szempár, mi rejti a reményt.
Erős férfi könnye, mi mélyről felfakad,
Kicsiny gyermek lába, mely inogva szalad,
Sasok szárnycsapása, köd a réteken,
Dallamos muzsika, mi lélektánc nekem,
Felbugyogó forrás, anyai szeretet,
Aggastyán remete, ki nőt sosem szeretett,
Párban úszó delfinek, narancs telihold,
Lélek születése, ki eddig még nem volt,
Könyörületesség, tiszta, szent alázat,
Hangosan vallani a múltról a mának.
Trappoló vadlovak, patakcsobogás,
Hulló levél forgása, önfeláldozás,
Bölcs meghallgatás, mely lélekbe merül,
Lágy fűben juhpásztor, ki álomba szenderül,
Benső békesség, egy felszakadó sóhaj,
Kérges öreg kezek, selymes altatódal,
Fakérgen egy hajtás, a tenger moraja,
Rég nem látott arcok, akik várnak haza,
Bomló liliomrügy, felkacagó gyermek,
Aranyló lépes méz, fröccsenő vízcseppek,
Foltos madártojás, egy lakatlan kastély,
Kétszáz éves platán, mely újra új tavaszt ér,
Fa törzsén borostyán, kesernyés, hűs avar,
Fickándozó pisztráng, mely apró örvényt kavar.
Könyvbe préselt virág, mely emléket sóhajt,
Reszkető, öreg hang, mely átél egy bús dalt
Fa gyökéren moha, képkeretben lányka,
Ki bodros szoknyájában aprók táncát járta,
Virágzó szilvafák, domboldali boglyák,
Kétéves gyermekek, kik a nevedet mondják.
Rezdülő encián, hegyi kecskés ormok,
Sziklaszirten fenyő, vitorlázó sólymok.
Margarétás tisztás, szamócák hajlása,
Ezeréves romok reád mosolygása.
Ősszel egy almáskert, ritka erdő földje,
Melynek veled szuszog minden apró zöldje.
De hogy mi a legszebb számomra e létben?
Gyermekeim azok, s az, hogy ezt megértem!

2006. augusztus 13.