SzarvasokA bozót még rejtené a vadat,De nem rejtheti s célpontnak marad,A cserjésben a szeder tüskés ágaLecsupaszult hajlásban várja,Hogy jövőre új ruhát öltsön,Langy napfényt fagyágaiba töltsön.Addig a lomb védelmet nem adhatAz apróbb és a nagy vadaknak,Így elbújni s élelmet lelni,Nehéz, s az életért menetelni.Kifakult füvek, ködös utak,Minden a halál felé mutat.Majd porzó havat prüszköl a szél,Sárkánydühében sanyargat a tél,Dombokat jégrecés dunna takar,Fehér burokban alélt az avar,Zúzmara csillan, ha sejlik a nap,Éhétől gyengülten kutat a vad.De mégis, lám tavasszal újra,Mikor friss gyep nő az erdei útra,Vad erő feszít fel ínt s izmokat,Szökellve suhannak át bokrokat,Úgy, hogy nem is neszeled őket,A nehéz sorsú, örök túlélőket.2013. november 11.