Számadás
Szaladnak a felhők az égen
A Holdudvar előtt, s én nézem
Ahogy kölcsönvett fénye beragyog
Minden háztetőt és ablakot.
Szaladnak a percek, a napok
Eszembe jut, mi mindent hagyok
Magam mögött a mával,
Megköszönöm halk imával.
Szaladnak a gyermekek jövőbe,
Nem néznek csak mindig előre,
Tiszta lényük nem keserg a múlton,
Csak nyargalnak a holnap-úton.
Szaladnak az emlékek, idézem,
Szépek, rútak, már nem is nézem,
Mint filmkockák peregnek bennem,
Nekem mindig tovább kell mennem.
Szaladnak a fények, elsuhannak,
Olykor sugárnyalábbal mutatnak,
S ha a figyelem éber s fogadó,
A sok részlet egészmutató.
Szaladnak az évek, én maradtam,
Sok történést örökbe fogadtam,
Évtizedek történelme létem,
Van, amit nem, van, amit elértem.
Szaladnak a létem percei,
S ha elfogynak majd véges útjai,
Megállok a számadás előtt,
És megvallom a következőt:
Szaladtak az életek mellettem,
Döntöttem jól, hibákat is követtem,
Tanultam is, tapasztalni születtem,
De célom volt, hogy szeressek… s szerettem.
2014. október 9.