Őszvarázs
Huppan a dió és zizeg a szél,
Süpped az avar, kiszáradt levél
Fedi tarkára az ösvényt, utat,
Nap fénye fürdeti a dombokat.
Hajlik a bokor, pókháló remeg,
Rozsdában játszik az ősz berek,
A szilfaárnyék már kevesebb,
A cakkos levélből sok leesett.
Juharfa ruhája bordó-narancs,
Lassan lehullik az őzbakagancs,
Csodás az erdő, a hegy és a völgy,
Sötétvöröst ölt a mocsári tölgy.
Vedd a bakancsod és a kabátod,
Járd be a tájat, így majd meglátod,
Mi minden ad örömet lelkednek,
És feltöltődést a szellemednek.
Menj fűzligetbe, sétálj pagonyba,
Gyönyörködj, nézd, magasban a gomba
Hogy húzódik meg, s lesz egy a fával,
Indulj, a természet hív szavával.
Nézd meg a fészket, mely rég üres lett,
Énekest nevelt a természetnek,
Örvendj, hogy mindezt átélheted,
Éld meg a mádat és az életed!
2017. 10. 16.
Őszvarázs
