Nem minden sikerül...ez így van rendjén,
Ki itt, ki ott elbotlik, megáll,
Majd tovább lép, s a mezsgyén
Körbenéz, mélázik, s más ösvényt talál.
Nem minden taposott út a miénk,
S bár sok nyom lépte le a megritkult füvet,
De járásunk ingoványnak érzi,
Másnak könnyű terep, nekünk rögös terület.
Mély csodálkozással haladnánk, de nem megy,
Miért sima a járás annyi másnak itt,
Jól bejártnak látszik a kavicsos felület,
De bicsaklik a térdünk újra és megint.
Eltérni tőle mégsem merünk,
A mondás is így szól, hogy a járt utat
El ne hagyja senki, s nem, nem merészelünk,
Mert másfelé, ki tudja, léptünk elakad.
Pedig épp járt úton volt, hogy elakadtunk,
Mi másnak pillekönnyű röppenés csupán,
Nekünk oly göröngyös… semmit nem haladtunk,
Még ha ugyanott is járt az ükapánk.
Egyforma két élet és egyforma virág sincs,
S az ágazások száma olyan számtalan,
Hogy ha apróra törnénk, mint egy őslelet-kincs,
S újfent összeraknák darabjaink, hasztalan.
Hasztalan lenne, ha százszor is próbálnák,
Mert ugyanazok lennénk, ki mos él s létezik,
Az egyedi, kit Isten megteremtett,
Mert másként nem lehetne, csakis eszerint.
Az út mindenkinek más, amit be kell járni,
Kitisztult ösvények vannak sok helyütt,
Ha rögös és bozótos, hát meg kell állni,
S más utat keresni… míg az óra üt.
2024. 05. 23.