Mint költőnek a toll
Virágok, fenyő, rét, erdő illata,
Tavasz díszpompája, szél fuvallata,
Simogató napfény, becéző szavak,
Hűs sodrású patak, melegzöld falak.
Szivárványból boltív, esőmosta föld,
Pacsirta trillája, viráglepte völgy,
Friss hajtás egy ágon, madárnak a szárny,
Pillangó pompája, hűsítő faárny.
Lengő búzatábla, benne sok pipacs,
Átölelő fűágy, szőlőnek a kacs,
Habos bárányfelhők, erdőszéli lak,
Kilátás egy tóra, s csillámló halak.
Zamat-gazdag óbor, Cézárnak babér,
Templomi meghittség, ősszel újkenyér,
Órának mutató, könyveknek szavak,
Bibliának ige, kék selyemszalag.
Leveshúsú gyümölcs, tiszta gyermeklélek,
Cifrán szőtt szövétnek, élőfának kéreg,
Magas ormú bércek, bíborszínű nap,
Fehér tajték hullám, rajban vadludak.
Mint költőnek a toll, festőnek ecset,
Megfáradtnak ágyhely, képnek a keret,
Koldusnak a csörgés, pompának a fény,
Testünknek a szívünk, s élethez a vér.
Mindez vagy Te nekem, én szerelmesem.
Köszönöm Istennek, amíg tehetem.
Vajon így marad ez, amíg el nem megyek?
Bár így lenne Uram, ezért esdekelek!
2000.
Mint költőnek a toll
