Mindent Neked
Annyi szépség a világban, s mind tavasszal ébred,
Mindet Neked adom, s magam is, ha kéred,
S, ahogy szép lágyan ring a virágos mező,
Magasztos érzésem mind, mind egyszerre tör elő.
Ha fülemüle trilláz s csengő patak suhan,
Úgy érzem, minden, minden, minden rendbe van!
Nem bánt a szó, mi bántott egykoron,
Nem figyelem magam… csak a csendet hallgatom…
De Téged figyellek, oh, igen, Téged, Szerelmem,
Már rég elengedtem minden csúf keservem,
S beszívom lelkemig a tavasz illatát,
S szívem húrjain át Neked küldöm tovább.
Hogy érezd, amit én, halld a rügybontó zenét,
Szálljon zsenge bokrokon, cseresznyefákon, szerteszét,
Fusson a zöld füvön, s az érzéshangjegyek
Súgják füledbe mindig, hogy megyek.. megyek.. megyek!
Csak Hozzád megyek, Veled élek, csak Tiéd vagyok,
Neked beszélek és Neked hallgatok,
Imámba mindig Te is benne vagy,
Isten nem hagy cserben, mert ősszívébe vagy!
Oh, hallod, hallod a mennyei zene,
Angyalhangjain szól… a lényed éled-e?
Ott vagyok most Veled, hol mindig akartam,
Ösvényben, szirmokban, fákban, magasban!
Táncolj, emelkedj, hidd, hogy képes vagy,
Az erő benned él, soha el nem hagy,
S én, igen, én, Szerelmem, örökké melletted leszek,
Veled szállok akkor is, ha már nem lesznek neszek…
Te is szép szemeid ugyanúgy nyitod,
Apró csodákra, békére, hittel ugyanazt áhítod!
Tudom, érzem, ne szólj… itt vagy velem,
Mennyei az érzés… édes Istenem!
2014. április 15.