Mikor gyermek voltam
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a virágos rét mesél s angyalok járnak
És Isten szeme mindenütt ránk figyel
És jó emberek jót tesznek mindenkivel.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a fák, ahogy egymás mellett állnak
Beszélgetnek, ahogyan levelük susog
És hogy kitartó céllal messze jutok.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy sóhaja van a reggeli tájnak
És az alkony, amikor leszáll felénk
Valahol meglassul az időkerék.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy Jézus a pásztora minden nyájnak
S az üstökös kívánságot hordoz
És az imánk, ha tiszta, feloldoz.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a háztetőkre, ha madarak szállnak
Üzenetet hoznak messzi helyekről
És könnycseppek sírnak a patakkövekről.
Ma már sok mindent tudok, de hitben látok,
És hiszem, hogy Isten ezt a világot
Úgy formálta, hogy színes legyen
És az anyák meséiben tanítás legyen.
Játékkal készülve a felnőtt létre
A gyermek az anyaszívben érik készre
Majd a gondos, gondoskodó évek alatt
Lelkében az intés, okítás megmarad.
És viszi tovább, építi magasra
Az új anya képzeletet fest a falakra
És a gyermeke azt mind magába issza,
Majd felnőve az övéinek adja vissza.
Elhittem anyámnak a jót és a szépet
És ma is hiszem még a virágos rétet
Ahol már az unokái lelnek mesét és virágot…
…Köszönöm Anyám ezt a világot!
2013. december 5.