Miért?

Miért?

Miért?

Miért csak akkor tudjuk, hogy mit jelent,
Mikor elmúlt már és nincs többé jelen,
És a tépett múlt viharvert űrt hagyott,
Mely a mély titoktól meddővé fagyott.

Miért veszteség árán lesz kinccsé az érték,
Hogyha az egységből a részerőt kitépték,
S, áldoznánk érte mindent, ami drága,
Pedig míg miénk volt, nem is volt nagy ára.

Miért keressük mindig ami elveszett,
S, vakon hiszünk benne, hogy hozzá elvezet
Egy hasonló helyzet, s érzővé felenged,
S, fagyott sebeinkre emléket melenget.

Miért kívánjuk, hogy újra úgy legyen,
S, fennhangon fogadjuk, hogy többé soha nem
Hagyjuk, hogy rontson a vétkes tett, s a szó,
Oly sok a miért, mely nem válaszolható…

2003.