Mi ketten
Mi mindenkitől különbek vagyunk,
Hiszem és vallom, s ha együtt maradunk,
Lelkem pihentetem, s tartom a kezed,
Engedd, hogy örökre maradjak veled.
Elindultunk egy rögös úton, ketten,
S, leszünk két csendélet egy keretben,
S, reményem az, hogy még tovább,
Szárnyal lelkünk a hívó fényen át.
Nem akarom, hogy elmúljon, soha,
Az élet nem lehet olyan mostoha,
Hogy egyikünket előbb ragadja el,
S, a másikunknak, jaj, szenvedni kell.
Hiszen nem élet, ha már nem vagy velem,
Nem élek akkor már, csak emlékezem,
Emlékezem, és a halálom várom,
Bízván abban, hogy kit szeretek, ott is megtalálom.
Annyira telve van szívem szeretettel,
Éretted aggódással, s óvó félelemmel,
Hogy szellemem és lényem elveszíteném,
Nyomban, ha többé már nem jönnél felém.
1999.
Mi ketten
