Menj tovább!
Mostanság már zordak a havasok,
Ámbár a nyár ízét még fel-felidézem,
De a ridegség teret kap, zavar s bezavarok,
Ha a tegnap fagyát ma is újraélem.
Az itt maradt szőlőszem rigócsőrbe kerül,
Nem fonnyad árván a tőkén, télre,
A hidegnek hatalma nő, kívül-belül,
Révedek merengőn a kék-narancsos égre.
Te, ki most olvasol engem, hogy érzed,
Milyen az idő számodra e tájban?
Ölel-e meleget lélekburkod szélben,
Vagy óvatlanul hagytad, s most úszol az árban?
Te is, mint jómagam, jóhiszemmel telve,
Gondolni sem mertél mindezeddig arra,
Hogy ne feledkezz meg a jó Napot figyelve,
Mert vihar is ráverhet még a zivatarra?
Pedig igen, s a kevés felgyűlhet akkor is, ha jó,
Ha rossz, de a hajódnak vizeken a helye,
Nem állhat meg, mert erre hivatott. Ó…
…kormányozni kell, de nem a vesztőhelyre!
Feladás nincs, mert végleg elveszel,
És ha záródik ablak, akkor ajtó nyílik,
A vihartól kitartóbb s erősebb leszel,
Szilárd alapon áll, ki hisz, és nem csak bízik.
Még ha olykor meging a föld alattad,
Bízván magadban, büszkén, menj tovább,
S ha az új vetésedet is learattad,
Vess újra, műveld, mert ki torpan, ostobább.
Hát Te, ki olvasol, s kitárt életembe látsz,
És volt néked is fagykáros sok napod,
Értesz-e engem? Tudod-e, hogy mindhiába vársz,
Mert a csodát csak önmagadtól kapod!
Hát add meg magadnak! Nézz előre, s vesd hátra,
Ami elmúlt! Vége! Könnyezhetsz, ha könnyebb,
De létedet Te vezesd örömre, utadat járva,
Mert Te alakítod, nem másé ez, a Te könyved!
Még mindig szemezgetnek a rigók,
Most többen jöttek, kergetőznek, nézem,
Holnap is jönnek, lesz még szőlő, magvak és diók,
Már nincs vihar, de én vagyok! ...A szép nyarat idézem.
2015. november 26.