Meddig még
Oh, húsbavágó, nyers felismerés,
Mért nem jöttél elébb, pattintva szikrád,
Hogy megmutasd és felfedd mélyed titkát,
S, nem kínzott volna most e küszködés.
Hogy megszenvedek mázsás súlyok alatt,
S, jó tettek szándékával harcba szállok,
Törekszem vágyott jó felé, s mi marad?
Ki aláz, boldogan teszi, és én csak állok.
Fejemben még most is ő kuszál össze
Tiszta és őszinte alázatot mindenkihez,
Zavartan várok itt, várom, hogy jössz-e,
Hisz te már nem tartozol ott, úgy, senkihez!
Vagy hiába várlak itt sanyarú magamban,
Sosem fogsz már végre áttartozni hozzám?
Sosem érzem magam elégnek karodban,
Félek, elveszítem a boldogság kottám.
Vakon tapogatva kutatom a porban,
Remények izzítják keserű napom,
Bízom, hogy egyszer majd megértesz te jobban
És elveszett kincsem, a kottát megkapom.
Mondd, téged meddig tart fogva e kötél,
Még hány évig görnyeszt halálra a súlya?
Mért kell így lennie, mért nem vagy enyém?
Bár jönnél, mint ajándék a nyomasztó borúra!
2001.
Meddig még
