Más

Más

Más vagyok, mint Te, vagy Ő
Más vagyok, mint gondolsz,
Más egy férfi, s más a nő,
Más életet rombolsz!

Más a fájás, más a félsz,
Más a nehézséged,
S, a szú, ami megemészt
Másként mardos Téged.

A bú, mi nálad elenyész,
Mázsa súlyban rajtam,
Engem most már elemészt,
Jaj, nem ezt akartam!

Más a tér, mi engem rejt,
Más a hang, mi hívott,
Elmém soha nem felejt,
Rótt betűkkel írok!

Más a vér és más a dal,
Mi lelkemben felzeng,
Már a szív nem fiatal,
De gondolatban cselleng.

Más a kockázat, s a tét,
Másban vagyok benne,
Más a küllem, s más a lét,
Más a fény szemembe.

Más az életdobogás,
Ami lüktet bennem,
Más a tüzes lobogás,
Más, mit meg kell tennem.

Másként vár a cél legott,
Más az út, mi vezet,
Már egy része elfagyott,
De érezem a kezed!

Tenyeredbe arcomat
Közelítsd a szádhoz,
Űzd el a „más” gondomat,
Mit aggodalmam áthoz.

Más a ma, s a holnapom,
Más a múltam nekem,
Hadd pihenjek válladon,
És maradj itt velem!

2011. november 29.