Már nem

Már nem

Már nem fested színesre álmaim,
Már nem olajozod meg szárnyaim,
Már nem látom aggódó két szemed,
Már nem evilági, mi köt veled.

Már szélviharom, hogyha elragad,
Nem csendesíted le te, magad,
Már nem foghatom meg a kezedet,
Már nem léphetem be a kertedet.

Már nem mondom el inkább senkinek,
Ha fájdalom mardos, egy új hitet
Dédelgetek, ha a bú rideg,
Zordfalú gondszobám fagyhideg.

Már nem tudom, ki az ki úgy szeret,
Mint te mindig, s örökké engemet,
Már nem reményízű a bánatom,
Már nem állok kőbiztos lábakon.

Már nincs velem az, aki hitt bennem,
Csak azt suttogta, most el kell mennem,
Már árnyas az éjszaka énnekem,
Már néma lett gyermeki énekem.

Már elporlott veled a gyermekkor,
Már nem lesz úgy, ahogyan volt egykor,
Már nem fúj a szél tőled hírt nekem,
Már nem kap új ritmust az életem.

Már elsodort örvényed, kő takar,
Már nem óvsz meg, ha sorsom port kavar,
Már nem hívsz be, az ajtód zárva van,
Már nem nyugtatsz, én nyugtatom magam.

Már nem ülsz mellém és nem kérdezed,
Van, aki vezesse léptedet?
Már elmúlt a védelem főm felöl,
Már nem haladsz előttem… sír jelöl.

2013. június 28.