Kié az erő

Kié az erő

 

Irtó szél ordít bele a tájba,
Dühöngve csap át mindenen,
Isten haragja tán a természeten
Nyilatkozik meg máma.

Hangja süvölti messze,
Hogy ő ma az erőképviselő,
De ő a szellő, a mindent átölelő,
S, nem tudni, hogy holnap lesz-e.

Ma fagyos félelmet ébreszt,
S, rettegve áhít menedéket
Minden, mi útjába téved,
De holnap már parazsat éleszt.

Ki nem száll vele szembe,
Megússza a vad csatározást,
S, ha felejti a visszalázadást,
Elrejtheti önmagát a csendbe.

Ha jókor, s jól bánsz, s ismered,
S, viseled, mit már muszáj,
A keserét lenyeled, nem lesz viszály,
Nem pusztít el, ott van veled.

Ha a meglankadt dühödt erő
Fékjét behúzza önkeze,
A fáradtság végez vele,
S, az elpilledt harag nem jő elő.

Ha a bölcsesség szélesül,
A történések új fényt nyernek,
A jót találod mindenben, mint gyermek,
És aggként látod, mi rejlik belül.

2003.