Kesergő
Oh, fájdalom, mely átjöttél a délután,
Mondd mi lesz ezután?
Hogy fogom élni a mindennapot,
Ha nem láthatom a napot,
Mely világlott reám, míg itt volt,
S, réveteg valósága ma csupán csak színfolt
Palettáján a csillagoknak, kik csak egyszer születnek
S, létükkel mások fényben élhetnek.
Oh, fájdalom, mely átszőtted lényem
Paktálj le velem, csupán azt kérem,
Ha maradni akarsz, akkor is,
Ha görnyeszt a súlyod és mérgez a tövis,
Mámorod ne töltsd rám teljesen,
Mert van három kicsiny gyermekem,
Kiket kértem Istentől, s ő megadta,
Nem érdemeltem, de ezt nem firtatta.
Oh, fájdalom, mely barátommá lettél,
Pedig ellenségemként születtél,
Nyesd meg ágaim, s életem,
Nem bánom én és nem is tehetem,
Mert, kit elvenni készülsz belőlem,
S, kitéped tőlem gyászos ünneplőben
Az anya volt, s az is marad örökkön-örökre,
S, ha viszed, életem legvaskosabb ágát töröd le!
2007. november 25.
Kesergő
