Kék

Kék
Kék
 
 
Kék mámorban száll a gondolat,
Tollkönnyű az érzés, mert szabad.
 
Kék madárral én is repülök,
Pedig csak egy farönkön ülök.
 
Kék pillangó én magam vagyok,
Szárnyaláskor csillámport hagyok.
 
Kék vágyódás viszi lelkemet,
Akkor is, ha menni nem lehet.
 
Kék felhőkön messze haladok,
Pedig még csak nem is szaladok.
 
Kék pillanat őrzi szívemet,
Amikor repül a képzelet.
 
Kék valóság dús hitet ígér,
Vakreményed vajon meddig él?
 
Kék a boldogságnak virága
Amit ráborítanék a világra.
 
Kék lenne a fekete gonosz,
S nem volna a Földön soha rossz.
 
Kék harmatcsepp mosna arcokat,
S letörölne csúf fájdalmakat.
 
Kék palásttal leteríteném,
A rút keservet megszépíteném.
 
Kék szalaggal masnikat kötnék,
Csak jót adni, jaj de szeretnék!
 
Kék a víz, a tiszta léterő,
Állandó köveket terel ő.
 
Kék az égbolt, ami átölel,
Világoskékre éjkékkel felel.
 
Kék a jég és kék a hangulat,
Mikor egyedül érzed magad.
 
Kék holdudvar fénylik felettem,
A kékibolyás dombot szerettem!
 
Kék a sejtelem és a titok,
Kék lelkemmel új utat nyitok.
 
Kék az üzenetem, kék a sok betű,
Kék fonallal rajzol kék mintát a tű.
 
Kék a jégpalota és kék a zafír,
Kék a tüzek lángja, kékes a papír.
 
Kék a misztérium, kékes a talány,
Kékezüst a finom szitakötőszárny.
 
Kék ablakból nyílik kékviola rét
Illatából szórva, kék álmot hint szét.
 
Kék bársonyban pihen a lelkem,
Hogyha érzésekkel elteltem.
 
Kék a nyugalom és a félhomály,
Ha nincs ború és nincs sötét viszály.
 
Kék az alkony, kék az éjszaka,
Kék az érzelem, kék a vágy dala.
 
Kék a bolygónk és kék a hitem,
Itt-ott halványzölddel vegyítem.
 
Kék a búzavirág és a szép szemed,
Kék a ruhám selyme, ahogy szereted.
 
Kék a könny és kék a könnyedség,
Kék a tudás, kék a tehetség.
 
Kék a csodák színe, a messzeség,
Kék a tinta, kék a tisztesség.
 
Kék a hegyorom és a patak,
Kék a menny és kékek a szavak.
 
Kék a mélység és a magasság,
Kék-fehér az örök igazság.
 
…………..
 
Kék mámorban száll a gondolat,
Tollkönnyű az érzés, mert szabad.
 
 
 
2013. október 15.