Jöjj, tavasz!

Jöjj, tavasz!

Jöjj, tavasz, te mindig más, de mégis ugyanaz,

Jöjj, hadd leljük örömünk benned,

Jöjj, csak virulj, mást nem kell tenned,

Hadd töltsön be minket a fenséges malaszt.

Te csendben viszed véghez a varázst,

És nem zökkent ki semmi téged,

Érezzük meleged, láthatjuk széped,

Újra és újra kápráztat csodád.

Annyi minden történik velünk,

Mostanra más lett a világ,

De változó időkben is nyílik a virág,

Mert neki nyílni kell, s ez jó nekünk.

Hisz oly sok a keserv, mi gondot ad,

És ami félelemmel tölti el szívünk

És ami békételenséget hoz nekünk,

Te jöjj, és szórd ránk önmagad!

Jöjj, te rügyfakasztó, drága újhodás,

Hadd érezzük együtt friss leheleted,

Hadd csodálhassuk üde színedet,

Te úgy hozol reményt, mint senki más.

Hát adj reményt, hogy elcsitul a bánat,

S hogy az irtó háború véget ér,

S hogy a holnap szép jövőt ígér,

S hogy farkasai nem leszünk egymásnak.

A múltunkban oly sok a kereszt,

Megújulásban példának kell lenned,

Hogy összefogódzva minden nemzet

Kéz a kézben alkosson nagyot és nemest.

Jöjj, tavasz, te mindig más, de mégis ugyanaz,

Jöjj, hadd leljük örömünk benned,

Jöjj, csak virulj, mást nem kell tenned,

Hadd töltsön be minket a fenséges malaszt.

2021. 04 13.