Hősök

Hősök

Viharos, szeles időkben,
Csillagporos, tüzes mezőkben,
Acélosan járnak ők,
Ők, a mindig lüktetők,
Hősök, kiknek léte nem drága,
Mert drágább a hazája,
Mint saját vére ára.

Karjukban inat feszít az akarat,
Fülükben lüktet a feladat,
Melyet senki rajtuk kívül nem ért,
És sokan elítélik azért,
Hogy vakmerőn rontnak a halálba,
S, a merész indulatok ára
Nagy lesz, hogyha minden hiába.

Ha tenni kell, s eljő ideje annak,
Lassú elmélkedések már nem számítnak,
Elindul mindenki, kit hív a lélek,
Senki sem érti a szót, hogy félek,
Indul, s cselekszi, mit tenni meg kell
A hazáért, a honért, ha pirkad a reggel,
Vagy éppen éjjel menetel a hős sereggel.

Ellenség hadd tépje szét a testét,
Ha kell, hát oroszlánok közé vessék!
Áldozza önzetlenül mindenét,
S, nem óvja drága, ifjú életét,
Nem gondol csak arra, hogy jobb lesz,
Ha most kibírja akarata, s úgy tesz,
Mint aki tudja, hogy csak győzhet.

A nemzet, a vér, a testvér, a haza,
Az ország, a világ, a béke szava,
A megváltó szabadság, a nép becsülete,
Őseink izzadsága, s földünk területe
Okot adott a megannyi hősnek
Kik ha tél, ha tavasz, ha nyár, vagy ha ősz lett,
Védték tisztességgel, azt amiben hittek.

Ma már sokan elhagytatok minket,
Kik egykor éltetekkel védtétek miénket,
Emlékezünk Rátok győztes hősök,
S, bár a köszönet kevés viktóriaősök,
De nagyságotok előtt fejet hajtunk,
Ígérjük, hogy rabság többé nem fog rajtunk,
S, hozzátok méltón, az igazság mellett kitartunk.

2002.