Hőség
A hőség tikkasztó és a forróság kitartó,
Szinte mindegy, nyitva vagy csukva az ajtó,
Valahogy minden olyan csendes és elült,
Mikor az óra lassan lépve épp delet üt,
Utcára csak az megy, kinek nagyon muszáj,
Égető napokat húzunk, mint egy uszályt.
Várja az enyhülést mindenki és minden,
Ám frissítő szellő, eső késik, most nincsen
Semmi mozgása a városnak, falunak, légnek,
A zöld levelek zörgő-szárazra égnek,
Az állatok hűs helyet keresnek hiába,
A Föld e részén a lét elaléltan kába.
A figyelem nem éber, dolgozni sem lehet,
Vijjogó mentők szállítnak beteget,
Nehezen viseli felnőtt, gyermek, idős
A kiszáradt napokat, a hő-bőséges időt.
De, ahogy mindennek, ennek is lesz vége,
Mikor könnyebbülten tekintünk az égre.
Ha a víz megered az égi csatornákból,
És áldásos ereje lecsorog a fákról
A lágy esővel életre mossa Isten
Mit leperzselt a Nap, s új erőt lel minden,
Mint próbatétel után, új erőre lelünk,
De addig bírni kell! Istenem, légy velünk!
2015. július 7.