Hogy vagy?
Mondd, boldog vagy-e ebben a világban?
Mit érzel, hogy haladsz e furcsa életárban?
Szereted-e még, ha a tavasz újraéled,
Nem érdekel, mi jön? Vagy a szépet megéled?
Mily gondolat kísért téged mostanában?
Megleled, mi öröm neked most, a mában?
Keserű vagy olyankor, ha tükörbe nézel?
Hiszel-e még abban, amit lelked képzel?
Van, akinek elmondd, ki figyel rád mindig,
Vagy inkább elbújnál, mert szeretni sincs kit?
Bezársz, mint mimóza, ha egy érintés ér,
Vagy koldussá válnál egy simogató szóért?
Azt érzed, hogy mennél? Vagy inkább maradnál?
Jó az, ami épp van? Vagy inkább szaladnál?
Tárt kapukat látsz most vagy vasrácsos börtönt?
Te akarsz dönteni, vagy inkább más döntsön?
Mesélj! Szereted-e még az őszi erdő fáit?
Látod-e még szépnek kerted violáit?
Akarsz még kilépni, vagy végleg bezártál?
Maradsz önmagadban, vagy új utat találtál?
Elakadt kicsit a szorongó világod?
Akkor menj, indulj, engedd közelebb a világot!
Mert orvosságod pont úgy leled bajodra,
Ha nem fordulsz még beljebb örvénybánatodba.
Meghallgatlak! Mondd, segítsek?
Vagy jól vagy? Akkor hagyd, hogy én erőt merítsek!
Vár legyél, szikla, vért, erőd és győzelem!
Kívánom neked, hogy mindig így legyen!
2025. október 21.