Hazatértek
Hazatértek! Messze földön jártak,
Fáradhatatlan, kitartón szálltak,
Vissza, vissza, hol a régi fészek,
Erős hívók a lápok s a rétek.
Szárnycsapással szeltek széles tengert,
Haza, haza, szívük elszántan vert,
Áramlatok emelték magasba,
S felhők repítették szűk szorosba.
Siklással, majd gyengülten verdesve,
Kimerülten, éhségtől kergetve,
Hűen, lankadatlan és lüktetőn,
Leszálltak a jó öreg legelőn.
Hazatérés! Sikerült időben,
Ám a tél rút hosszú volt, és bőven
Kimutatta zordságát s a fagyot,
A tavasznak még esélyt sem hagyott.
Sok jó ember él e szép hazában,
Ki ha kell, úgy nem marad magában,
Kinyitja ajtaját kicsi háznak,
S szállást ad a hűséges madárnak.
Az összefogás örökkön segít,
Ma már nincs télidő, nem keserít.
A gólyapárok egymásra találtak,
S ismét régi fészkeikre szálltak.
Mert otthon az új élet reménye,
S úgy világít el, messze a fénye,
Hogy a lángját ki érzi szívében,
Hazajön, akármily messze légyen.
Az ibolya felvetette fejét,
Kék jácint borítja a mart füvét,
Sekély vizek, ritkás erdőszélek,
Legyen bennetek idén is élet!
2018. 04. 07.