Ha megkérdeznéd, boldog vagyok-e

Ha megkérdeznéd, boldog vagyok-e

Ha megkérdeznéd, boldog vagyok-e, azt mondanám, nagyon,

Mert minden, mi lelkemnek fontos, megvan, s elveszni nem hagyom.

Ha rám nézel, őszintén vallom-e, lásd meg, mert szememben vagyon,

Láthatod, ha látni akarod, hogy nem kell nekem ennél több vagyon.

Ha felém fordulsz, nyitva életem, szívem békés ott mélyen, belül,

Mindent megvallón hitemet adom, ha kétkedésed kérdőn felmerül.

Ha ingatag vagy, üzenem, ne légy, tudd, hogy van, ki vigyázzon reánk,

Higgy magadban, hidd a Fennvalót, van, ki őrzi napunk s éjszakánk.

Ha azt hiszed, hogy túl nagy a teher, s elbírni már lassan nem tudod,

Nézd meg azt, kinek töméntelen, a sorsát biztosan nem akarod.

Ha megőrizni kívánod magad, s nem osztod szét kincses szívedet,

Önmagaddal maradsz egyedül, és egyedül élni nem lehet.

Ha magányosság húzza napjaid, menj és indulj új célok felé,

Mindenhol terem gyümölcs, hol jársz, arcodat fordítsad más felé.

Ha lelket lelsz, hát adj szeretetet, a lelki táplálék mindenütt kell,

Adj, mert olyan sok az éhező, mindenkinek kell szerető hely.

Ha rés nyílik bármily kis ablakon, hol gondok hangja bús dalt énekel,

Ne habozz, fordítsd arcod felé, ne mondd azt, hogy ez nem érdekel.

Ha őszintén adod magad, és értőn hallgatod bánat neszét,

Körbe fon a szeretetvirág, mert magját bőkezűen szórtad szerteszét.

Ha bölcs elmével szemlélsz, figyelőn, annyi szépet üzen a világ,

Nevetésed visszhangra talál, és öröm borul újra vissza rád.

Ha rám gondolsz, bár telik az idő, s forog a Föld mindig szüntelen,

Tudd, hogy én boldog vagyok, és nem volt hiába semmi sem.

2019. 09. 05.