Forró délen
A napmeleg túl erős, a lég áll, nem mozog,
Spanyolhonban a pára tikkasztón kavarog,
Tán a vén Föld sem kedveli ezt a meleget,
Mintha megállna fáradtan, forgott eleget.
Ritkán táplálja eső a szikkadt fák tövét,
Nagy a hőség, száraz vidék, de a hely övék,
Narancsfák és cédrusok, olajfaligetek,
Granada, Cordoba, Sevilla, itt lehetek!
Van itt szépség, régi, ősi építészcsodák,
Ívelnek a boltívek és haladok tovább,
Szemkápráztató az érték, mit dolgos kezek
Itt hagytak a szép jövőnek önmaguk helyett.
Már elmentek, kik egykor emeltek palotát,
Vajon tudták-e azt akkor, hogy a sok csodát
Ezer évnél is több idő pora lepi be,
Ám az utókor finoman s gonddal törli le.
Fennmarad és fényeskedik a sok alkotás,
Sosem múlik, erősebb az egykori varázs.
Szépen őrzi meg a múltat, ki jövőt akar,
Nem elfed a bölcs utókor, csak védőn takar.
Megtartani azt a kincset, mit ember kapott,
Tovább gondozni a fát, mit ősünk ránk hagyott,
Nemes cél, hogy örökségünk óvói legyünk,
Hogy mi is átadjuk egyszer… hogyha elmegyünk.
2017. 07. 24.