Fára mászni, jaj de jó!
Kis diófa, üde zöldje kínálja árnyékát,
Három pajkos gyermek benne látja a játékát.
Fára mászni jaj, de jó, s magasból lenézni,
A csicsergő madarakkal szerepet cserélni.
Anna fent ül már megint a legmagasabb ágon,
András lesi idelent, s közben sírja: váárooom…
…Várom, hogy már le gyere és mehessek én fel,
Gyere anya, fotózzál a fényképezőgéppel!
Mondok neked versikét, nem is egyet, többet,
Te közben fényképezd le, hogy nézem a földet!
Nóra baba feltekint sóvárgón a fára,
Kezd mászni, de felakad az ünneplőruhája.
Lábacskája beszorul, s szabadulni nem tud,
Ijedtében kiabál, s, édesapja már fut,
Kimenekíti gyorsan az icipici lábat,
S, Nóra baba megnyugodva továbbsántikálgat.
Anya buzgón örökít a fényképezőgéppel,
Apa pedig követi a filmezőgéppel,
Jaj, de jó a kertben, kint, ha együtt a család,
Anya, menjél – mondja András – főzzél már vacsorát!
2009. július 13.
Fára mászni, jaj de jó!
