Esteledik

Esteledik

 

Nyílt utcán fények,
Téged kísérnek,
Eljött az este,
A jöttödet leste.

Tudja, hogy indulsz,
És, ha felindulsz,
Nyugtat, vagy izgat,
Rejtély rád hogy hat.

Érzi, hogy rettegsz,
És, hogy remeghetsz,
Ha úgy akarja
Elmédet marja.

Most mégis nyugtat,
Nem rettegsz, nem izgat,
Kedvesnek látod,
Szépnek találod.

Gyújt csillagokat,
Ragyogókat, sokat,
Elhajt felleget,
És megtisztít eget.

Csöndet is teremt,
És széppé tesz jelent,
Hogy frissülj fel tőle,
S, bízzál jövőbe’.

Közel az éjjel,
Bátran nézz széjjel,
Ne tartsál tőle,
Szakíts belőle.

Mindig ezt tesszük,
A részünk elvesszük,
Ha adják, ha kérjük,
S, hogy helyes, reméljük.

De most ő adja,
Hé! Apraja, nagyja!
Így kínálja testét,
Élvezzék az estét!

Van, ki épp dolgozik,
Van, ki szomorkodik,
Fészkéből hullt csuri
Árván panaszkodik.

Egy őrült felvihog,
Denevérszárny suhog,
Két bicskás összeröffen,
S, egy riadt madár felröppen.

Szerelmespár sétál,
Egy csavargó odébb áll,
Kóbor eb iszkol,
S, odébb odapiszkol.

Villódzó színfények,
Vibrálva, felváltva élnek,
Egy, borozó reklámja,
Szesztestvérét várja.

Kiviláglik egy ablak,
Bent asszonyok vannak,
Mind gesztikulálnak,
Majd tovább állnak.

Idős hölgy jön bottal,
Egy gyermek dobozt rugdal,
Egy csapat ifjú ujjong,
Rendőrsziréna vijjong.

Odébb bezár egy bazár,
Az eladó végzett ma már,
Biciklis kábán kanyarog,
Két lármás suhanc csavarog.

Harangok zúgnak,
Agg urak összesúgnak,
A templom ajtónál
Vén koldus kunyerál.

Aprókat lép egy néni,
Sok hívő szem kíséri,
Esti misére jött el,
A koraesti köddel.

Táskában pénzért kutat,
Nem keveset és nem is sokat,
Ráteszi a koldus tenyerére,
Tán elég lesz mai kenyerére.

Belép a szent helyiségbe,
Szent víz csurog tenyerébe,
Letérdel és keresztet vet,
Apró keze kicsit reszket.

Megfáradtan rogy egy padra,
Kezeit imára fogja,
Elhunyt férje jut eszébe,
És könnyet csal kék szemébe.

1996.