Éjszakai utazás
Halk, sötét éjszakában,
Éjjeli muzsikában
Halkul be a csend,
A világra rápihen a rend.
Az éj ránk borítja leplét,
A pihenésidő az álomlepkét
Rejti sötétkék markában,
Majd kibontja azt, kitárja,
S, egy új világ szökken szárba.
Benne minden olyan fáradt,
Mintha köd rejtene tájat,
Megtörtént, vagy most történik,
Vagy csak újfent felidézik?
Erre lejtő, arra hegyek,
Sűrű ismeretlen helyek,
Aggasztóan komor arcok,
Itt mindig folynak a harcok,
Suhanóan járnak-kelnek,
Barátságról énekelnek,
Széttépett szép darab kelmék,
Átlökdösnek, kell a hely még,
Elbuktál, bele a sárba,
Éppen a kék új ruhádba,
Mire felkelsz, szürkébe vagy,
A nyári táj vize befagy,
Megijedsz a gyermekektől,
S, nem is félsz a rossz helyektől,
Megkerget egy vérmes medve,
S, ijedtedben emelkedve
Szaladsz, suhansz, és már repülsz,
Gyönyörködve alámerülsz
A hegyek ormait szemlélve
És fentről magadat nézve,
Mikor bántó sípolással
Hangos, nagy kiáltozással
Ébresztenek, szólítják a nevedet,
Kinyitod a szemedet,
Azt látod, hogy el vagy késve,
Kinézel, majd fel az égre,
Feldobálod a ruhádat,
Közben bevillannak tájak,
Helyek, emberek és tárgyak,
S, ahogy elhagyod a házat,
A lépcsődön leértél
S, arra gondolsz:
Szebb álmokat reméltél…
2013. április 11.
Éjszakai utazás
