Egy cseppnyi bíborszín virág

Egy cseppnyi bíborszín virág

 

Egy cseppnyi bíborszín virág az őszben

Még élni bátorul jött boldogan,

Tengernyi örömöm nekem a szívben,

Hogy vagy és vagytok, nem vagyok magam.

 

Két élet egymáshoz simultan él benn,

Áttetsző, tökéletes gömbben fény,

Sok élet egymás mögött él a télben,

De nekünk itt a bizalom, a remény.

 

Három a mesebeli szép szám, gyermek,

Kit őriz lelkem óvó melegen,

Hármas, nagy fonattal úgy átölelnek,

 Hogy bú ne essék soha fejemen.

 

Annyi keserv s megannyi bánat bújik

Az arcok mögé rejtőzve, belül,

Megannyi örömség, csordulton túlig

Is kísérve, egyensúlyt téve ül.

 

Honol a béke benn, az elfogadás

Hófehér nyugalma ott pihen ma

A tekintetek szép meleg sugarán,

Mint békeidők gyöngy-kék madara.

 

Az ívelő vadludak magassága,

Hol most honol nyugalmam, Én Enyém,

 Akár a hegyek, völgyeknek világa

Fentről, több ez, mint örökzöld remény.

 

Mi kell még nekem, hisz dús szárnyaimhoz

Fenntartó szellőt, ringatót Te adsz.

Mily más csoda jöhet még vágyaimhoz?!

Hogy tavasz-, nyár-, ősz-, télidőn maradsz!

 

Tengernyi bíborszín virág az őszben,

Itt élni bátorul nyílt boldogan,

Sok cseppnyi örömöt hoz minden szívben…

…Mert nem történik semmi céltalan!

 

 

2016. november 2.