Égi huszárok

Égi huszárok

Vitéz égi huszárok rajzolják az eget,
S, kedvükre kergetnek meg minden felleget,
Tűzrobajjal szakítják fel a lapos csendet,
S, ámulatba ejtik a földhöz szokott rendet.

A száguldó idő egy baktató vándor,
Kit a vasmadarak kielőznek párszor,
Acélnyílvesszőként hasítva a teret,
S, én mély elismeréssel hajtok nekik fejet.

Fémtestük sebesen siklik el felettünk,
S, mi rácsodálkozással a hangforrást keressük,
S, valamit, de csak a hang marad nekünk,
Hogy higgyük el, itt volt egy égi hős velünk.

Felnyilall egyikük, mintha kitörni akarna a világból,
Majd megáll, s a veszély meginti a halálból,
De ő folytatja tervét, s tehetetlen hull vissza,
Szabadesése már-már a talajt ostorozza.

Aztán összeállnak, s ívelnek egy középből,
És a pengeszárnyak egy alakzat bűvköréből
Ágaznak szerte, színes füstöt hagyva,
Nem csak tudásuk, életüket vetik közös akaratba.

Lendülettel festnek virágcsokrot, szívet,
S, a magasztos mutatvány ejt százezer hívet,
Összesimulással fonnak füstkötelet,
Tekintetnek útjuk követni nem lehet.

Most hét acélharcos áll szorosan össze,
Hogy a szimmetria mértanivá kösse,
S, kecses fordulattal, a léghasító szárnyak
Egyszerre üzennek a csillanó sugárnak.

Majd szerteszóródnak az égi vitézek,
Horizontba vesznek a merész legények,
Aztán két végletből, tejes erőt ontva,
Egymásnak feszülnek ketten, törvényt bontva.

S, a toronynál, úgy lelkesülnek mellénk,
Mintha buzdító csatadalt énekelnénk,
Piros és kék vérét ontja a két bátor,
És csak pár méternél térnek ki egymástól.

Fellélegzik a kápráztatott tömeg,
De pihenés nincs még, most ketten törekszenek
Egy irányból felénk, egyik háton siklik a légbe,
Másikuk alatta száll a védelmébe.

Aztán cserélnek, s mint mutatók, egy óratestben,
Ketten játszanak egy főszerepben,
És annyiszor fordulnak át nekünk,
Míg távolba téveszti őket százezer szemünk.

Mikor csodáikkal tovább már nem bódítnak,
Elköszönnek, sorjában cirádát hajlítnak,
Egyenként válnak ki a leszálló felett,
Újabb csillagoknak adva át az eget.

Fáradhatatlanok, bátrak, kitartók,
Fegyelmezettek, pontosak, vakmerők vagytok,
Csodálom kiválóságotok ritka tálentumát,
Mely áldozatból szövi a vitéz, huszárruhát.

2003.