Diószedés

Diószedés

 

Nóra diót gyűjtöget a kertbe,

Itt guggolva, amott térdepelve

Szedi az új gyümölcsöt kiskosárba

Majd feltekint egy diófa ágra.

 

Kicsi száját ámulva nyitja,

Mert hiszen ily vendég oly ritka,

A mi kertünkben sok a szép madár,

De ilyen csodás itt egy se jár.

 

Barna tolla közt kék színek

Olyan csodás, mint akinek

Megfestve szárnya, s szép feje,

Lenyűgözi Nórát vele.

 

Meg se mozdul, úgy állja csak,

Most kosarába diót se rak,

Égszín szemét nagyra nyitja,

Tán csodaország egyik titka?

 

Úgy gondolja hát a kisleány

Hogy kiröppent a kapuján

Nagy meseország madara,

S, csak hozzá jött el most, haza.

 

Talán, mert a diót szedte,

S, jó kislányként segítette

Anya, s Apa számos dolgait,

Biztos a madárka azért van itt.

 

Szellő rezdült a fa tetején,

S, egy dióburok könnyedén

A dióját koppantva leejtette,

S, a madarat, oh, jaj, elkergette.

 

Nóra búsul, elszállt a madár,

Ki tudja jön-e még, ha erre jár.

De kicsi keze gyűjt tovább,

S, a mozdulat egyre szaporább.

 

Mikor a diót mind felszedte,

Elindult, de már nem is lépkedve,

Fürge járással, szaladva jő

S, beérve mesélni kezd el ő.

 

Anya, Anya, tudod mit láttam,

Szép madarat, rászállt a diófánkra,

Kék volt és barna, és színes a szeme,

Anya, Anya Te nézted-e?

 

Láttam Nóra, mindent láttam,

Képzeld, az ablaknál álltam…

…Te, drága mennyi diót szedtél,

Segítőkész nagylány lettél!

 

Anya magasba emeli Nórát,

Összepuszilja kezét, arcát, orrát,

A friss diót ládába öntik ketten,

S játékba kezdenek önfeledten.

 

 

2013. szeptember 18.