Bocsásd meg
Fáradt voltál és nagyon beteg
És én akkor sem voltam veled,
Ingerültségem feszült neked,
S, a jó szó ilyenkor megreked.
Lázrózsák nyíltak az arcodon,
Mely aggodalom egy alkonyon,
Idegszál ezreket feszített.
Oh, hogy féltem, hogy veszítek!
Sírtál és vádoltad önmagad,
Mert betegséged, s a gondodat
Megtudtam én, s az egész család
Riadt-remegve rohant hozzád.
Durván rád szóltam: Ne szólj tovább,
Az önvádaskodást hagyd alább!…
…És éreztem, hogy sírni fogok…
Szavam szerint is rossz vagyok.
Szégyenemet oldjad kérlek fel,
Most semmi más nem érdekel,
Csak gyógyuljon fel épséged!
Oh, bocsásd meg a vétséget!
A példaképem te vagy nekem,
Te gyöngyözted ki az életem,
Olyan sok drága kincset adtál
S, cserébe te semmit sem kaptál.
A szegénynek mindig segítesz,
Áldozatra és békére intesz.
Gyógyíts meg drága jó Atyám,
A gyémántlelkű Nagymamám!
2003.