Augusztusi kábulat

Augusztusi kábulat

Varázslat volt, avagy égi tünemény,
Oh, Istenem……mit tudom én…
Üstökösök, vagy maga a tejút
Jött közelébb és pompába borult.

Gyönyörképek ezek, villanó varázs,
Csodákat alkot meg minden kis parázs.
Összefonódnak, tekergőznek simulón,
Összhangtelten, majd pattannak a magaslaton.

Itt állunk……sok ezren vagyunk,
Egy ideig csak állunk és a sóhajunk
Hangosan lép ki, libbenőn az égre,
Ámulatunk küldjük válaszul a fényre.

Mágikus csoda, illanó nyaláb,
Mely robbanás után repül még tovább, s tovább,
Otthagyva magából milliónyi színt,
És percekig feledteti a kínt.

Mennyi szikrás üstök, hány cikázó csóva,
Indulnak el útnak és váltják valóra
Tervezett alakját, mit mi alkothattunk,
Szemet gyönyörködtet felettünk, s alattunk.

Piros, kék, meg sárga, zöld és aranyszín
Fénycsillag eső, mind felénk igyekszik.
Ropogás, sistergés, robbanás, tisztelgés
Múltunknak, nagyoknak, szent emlékezés.

Végül végkifejlet, az ég fényesebb lett
Mint valaha is éjjel. Ragyogást tettet,
Sugárzó és mindent beterít. Mámor az egész.
S, hosszú percekig figyelve érzed,
                        hogy megáll az ész.

2000.