Aranykötél

Aranykötél

Úgy született, mint egy ritka kék virág,

Új reményt hordozva, mint egy új világ,

Érkezése bennünk csodaként hatott,

Elűzött jó messze minden bánatot.

A kicsinyke lábnyom védett úton járt,

S hogyha nyár fakadt, vagy ha hó lepte a tájt,

Nap sütött be immár minden évszakot,

Mintha lélegeznénk egy varázslatot.

Mikor aprósága bimbóvá fakadt,

Mosollyá lett minden illó pillanat,

S hol szaladt a fűben, lombos fák között,

Gyöngyharmat ül mindent s a tavasz örök.

Kegyelemként kapott égajándék ő,

 Mézízű jelen és hittel telt jövő,

Kristálycsillogású csillagfény nyaláb,

Értelmet nyert lét, hogy van kiért tovább.

Fonjunk szeretetből aranykötelet,

S öleljünk a mában, mert ki érkezett,

Egyszer útnak indul s az idő halad,

De a kötés erős, soha nem szakad!

2019. 09. 25.