A hangok ereje
Mámoros pillanata ez a mának,
Mit zordon gondok meg nem cibálnak,
Az égre felharsog a zengés,
A hangok versengnek merengést.
Ékes szólam szítja a lélek tüzét,
Majd csendesülve éri a hűsítő vizét,
Kedélyt pengető játékos dallamok
Keresik bennem a gyermeket, hol vagyok?
Tán perce sincs, hogy szárnyt adott a húr
S, most elhalkulva tesz le, s elvonul,
Átad egy csendes tempónak leverten,
De csalódásom menten kihevertem
Mert már megyek is felfelé megint,
S, a kupolánál szemem letekint,
S, a székeken csak néhányan ülnek,
Hisz a legtöbben velem repülnek!
A könnyű, finom lelkek pilleként szállnak,
Szikrázó fehérséggel táncolnak, cikáznak,
És sírni támad kedvem hirtelen,
Ahogy átsiklok a csipkelelkeken.
2006. március 7.
A hangok ereje
