A csendet

A csendet

A csendet, a csendet kívánom,
Kínkörmöm húsomba vájom,
Szenved a békét kérő lelkem,
Ezt kívántam, kaptam, ezt érdemeltem.

Hisz éjszakákon át csak sírtam,
Összetett kézzel, csak benned bíztam
Istenem, meghallgatást nyert a kérelem,
De nincsen most már védelem!

Kiszolgáltatva minden napban
Szolgálok minden pillanatban,
De én akartam, jól tudom,
Csak önmagam hiánya fáj nagyon!

Hol van az Én, ki én vagyok,
Ki csendes sétán ballagok
És mélázva nézem a két szemet,
Mi nem is valós, csak képzelet?!

Hol van a nap, mi csak enyém,
Vagy csak pár órát kérek én,
Hogy eltűnhessek gondtalan,
Tudom, ez most már tártalan.

Hol van az ember, ki bennem él,
Ki ha kell, éneket regél
És vigasztal mást is éneke?
…Most már van másik élete…

Hol az a nő, ki büszkén járt,
Ki soha, senkire nem várt,
Ki oly sok szívnek volt remény,
Hol van a nő? Hol vagyok én?

S, hol az a csendes, jó leány,
Kinek szava volt halovány,
Mint bimbóbontó langytavasz,
Tán valaha én voltam az?

Hol az az erdő, az a rét,
Hol nem hangoskodik a nép,
Hol elbújni nem kell, rejtve vagy,
S, hol félve sejlik át a nap?

Nem bírom tovább, állj, megállj!
Nincs szusszanás hány éve már,
S, nem jó irányba haladunk,
De, úgyis az úton maradunk.

A függönyt behúzni! Szünetet!
Hadd gyűljön meg a szeretet,
Mert az erő most elfogyott!
A reszkető sírás elfogott…

Töltsetek fel, hogy végre én
Új erőt nyerjek, s könnyedén
Szeljem a nehéz vizeket,
Hát adjatok már szünetet!

Nem látjátok, nem én vagyok,
Behúzott vállal cammogok,
Nincs választás, nincs válaszút,
A víz muszáj, de mély a kút!

Ki venné át, mit én teszek,
Csak egy pillanat és itt leszek,
Építem tovább a falat,
Az ingoványos part alatt.

Mert csak úgy tudjátok, ki vagyok,
Hogy mit végzek el, s mit hagyok,
De nem, kíváncsiság nem gyötör,
Hogy nyel majd el egy gödör…

…S, hogy ki az, aki e név alatt
Minden nap fel, s alá szalad,
Hogy minden fényesen meglegyen,
Precízséggel, s jó helyen.

Nem hittem, hogy eljön a perc,
Mikor kikapcsolt aggyal úgy figyelsz,
Hogy jelen vagy, de elmentél,
És nyitott szemmel ébredtél.

Álljatok meg, mert kiszállok!
Ne féljetek, visszatalálok,
Csupán egy apró kis szünet,
Hogy ne legyen ennyi tünet!

2012. június 07.