Hazatértek

 

Hazatértek! Messze földön jártak,

Fáradhatatlan, kitartón szálltak,

Vissza, vissza, hol a régi fészek,

Erős hívók a lápok s a rétek.

 

Szárnycsapással szeltek széles tengert,

Haza, haza, szívük elszántan vert,

Áramlatok emelték magasba,

S felhők repítették szűk szorosba.

 

Siklással, majd gyengülten verdesve,

Kimerülten, éhségtől kergetve,

Hűen, lankadatlan és lüktetőn,

Leszálltak a jó öreg legelőn.

 

Hazatérés! Sikerült időben,

Ám a tél rút hosszú volt, és bőven

Kimutatta zordságát s a fagyot,

A tavasznak még esélyt sem hagyott.

 

Sok jó ember él e szép hazában,

Ki ha kell, úgy nem marad magában,

Kinyitja ajtaját kicsi háznak,

S szállást ad a hűséges madárnak.

 

Az összefogás örökkön segít,

Ma már nincs télidő, nem keserít.

A gólyapárok egymásra találtak,

S ismét régi fészkeikre szálltak.

 

Mert otthon az új élet reménye,

S úgy világít el, messze a fénye,

Hogy a lángját ki érzi szívében,

Hazajön, akármily messze légyen.

 

Az ibolya felvetette fejét,

Kék jácint borítja a mart füvét,

Sekély vizek, ritkás erdőszélek,

 Legyen bennetek idén is élet!

 

 

2018. 04. 07.