Ha kérdenéd

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint cet az óceánt,

Mi élelem s élőhely is egyben,

A létezés, mit Isten neki szánt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint szárnyát a sirály,

Cikázik halért, szél szárnyán lebeghet,

Magasról pásztáz, mint király.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint lombfa a napot,

Árnyékot ád, nyugalmát megszeretted,

De koronát egy csillagtól kapott.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint vadvirág a szárt,

Mi megtart, táplál és felemel,

S szépségbe öltözteti a határt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint lábait az őz,

Ha jőnek üldözők, fej-szegve elmehetnek,

Vesztessé lesznek, s ő fölényesen győz.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint gyöngykagyló a héjt,

Mi magába zárja selymét, s felszíneknek

Rejti kincsét, őrzi a gyöngyöt és a mélyt.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint a szívet a test,

Mi szorgalommal pumpál szüntelen,

Egyetlen percet kihagyni sem rest.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, mint élőlény a fényt,

Nélküle örökös sötétség borítna,

És többé nem lenne remény.

 

Ha kérdenéd, hogy mennyire szeretlek,

Mondanám, hogy mindenem Te vagy,

Dimenziókon át is megkereslek,

Kérlek, sose menj el, örökre maradj!

 

 

2016. szeptember 23.

 

Tartalomjegyzék H - Z

Jóság

Karácsonyi igaz ünnep

Kék

Kékfekete érzés

Kérdések

Kesergő

Készülődés

Kétely

Ketten a magasban

Ki vagy te?

Ki válaszol?

Kicsi életek

Kié az erő

Kinek fáj?

Kiszakítottam

Kit a szél vesz szárnyára

Kitartó tél

Kontraszt

Kőkönnyek

Körforgás

Köszönet csokor

Lassan!

Legboldogabb napjaim

Locsolóversek

Magány

Mama

Már nem

Más

Másként látok

Máskor

Meddig még

Megint tavasz

Menj tovább!

Mi ketten

Mi minden az ember

Miért

Miért érdemes mindent

Mikor gyermek voltam

Mindenkor veled

Mindent lehet

Mindent Neked

Mint költőnek a toll

Nélküled

Nem mindig úgy érzed

Nincs Apám!

Nóra baba

Nórával meseországban

Nyárbúcsú

Nyugalom

Ott Hon

Ott vagyok, ahol lennem kell, ott vagyok a helyemen

Örök fogadalom

Örökség egy gyermeknek

Öröm és üröm

Pávaszépség

Pedig boldog vagyok

Por vagyok

Repülés

Sorstépte ágak

Szaggató gyász

Számadás

Szarvasok

Szégyenetekké lesz egyszer

Szent hangok

Szépség

Szerelem

Szétgurult gyöngyök

Színremény

Szomorú fák hajladoznak a szélben

Szomorú tavasz

Szülőföldem

Te

Télidő

Tél végén

Tépelődés

Természet ölén

Testamentumom

Tisztaság

Több, mint áldás

Újjáéledés

Üzenet a Nyárnak

Üzennek a fehér virágok

Vagyok

 Vasmadár 

Végre itt vagy

Veled tartok

Vihar előtt

Zúgó szélmalom