Hagyd, hogy így legyen…

 

Már pár hete uralja a kedvet borús égbolt,

A nyármeleg esős évszaknak adta át helyét,

Pedig a tikkasztó hőség nem is olyan rég volt,

Az őszi szél most levélhullásnak ejti szerét.

 

A csillogó cseppek ma is beborítnak mindent,

Felszárítni őket kicsit sem süt ki jó napunk,

Lassan sötétben kelünk, s a sok álmos tekintet

Kicsit búsabb, szomorkás – magányosabbak vagyunk.

 

Ki-ki elmereng a nyáron, ha van érkezése,

Az ember jó hangulatát a szürkeség fedi,

Marad a korai sötét és fáradt felkelése,

Optimizmusát már olykor alig-alig leli.

 

De hát lesz még zöldellés, langy szellő és melegség,

Még ha ma a madarak sem járnak, s rút az idő,

Pedig jön még tavasz újra, nem kell, hogy temessék,

És akkor majd ismét a szép reménység tör elő.

 

Ma cibálja a fákat a természet ereje,

Ma ködös a fény, és ez bár nyomasztó kedvszegés,

De így van ez rendjén, ennek van itt az ideje,

Hagyd, hogy így legyen… hagyd, hisz jön az újjáéledés.

 

 

 

2017. 09. 22.

 

Tartalomjegyzék H - Z

Jóság

Karácsonyi igaz ünnep

Kék

Kékfekete érzés

Kérdések

Kesergő

Készülődés

Kétely

Ketten a magasban

Ki vagy te?

Ki válaszol?

Kicsi életek

Kié az erő

Kinek fáj?

Kiszakítottam

Kit a szél vesz szárnyára

Kitartó tél

Kontraszt

Kőkönnyek

Körforgás

Köszönet csokor

Lassan!

Legboldogabb napjaim

Locsolóversek

Magány

Mama

Már nem

Más

Másként látok

Máskor

Meddig még

Megint tavasz

Menj tovább!

Mi ketten

Mi minden az ember

Miért

Miért érdemes mindent

Mikor gyermek voltam

Mindenkor veled

Mindent lehet

Mindent Neked

Mint költőnek a toll

Nélküled

Nem mindig úgy érzed

Nincs Apám!

Nóra baba

Nórával meseországban

Nyárbúcsú

Nyugalom

Ott Hon

Ott vagyok, ahol lennem kell, ott vagyok a helyemen

Örök fogadalom

Örökség egy gyermeknek

Öröm és üröm

Pávaszépség

Pedig boldog vagyok

Por vagyok

Repülés

Sebzetten állok

Sorstépte ágak

Szaggató gyász

Számadás

Szarvasok

Szégyenetekké lesz egyszer

Szent hangok

Szépség

Szerelem

Szétgurult gyöngyök

Színremény

Szomorú fák hajladoznak a szélben

Szomorú tavasz

Szülőföldem

Te

Télidő

Tél végén

Tépelődés

Természet ölén

Testamentumom

Tisztaság

Több, mint áldás

Újjáéledés

Uralkodó?!

Üzenet a Nyárnak

Üzennek a fehér virágok

Vagyok

 Vasmadár 

Végre itt vagy

Veled tartok

Vihar előtt

Zúgó szélmalom