Üzenet a Nyárnak

Üzenet a Nyárnak

 

 

Szép meséket nem ígérhetek neked,

 

Nem színlelek mézízű történetet,

 

Napközelben élni soká nem tudok,

 

A veszély végzetként éget, s meghalok.

 

 

Bár a léthez kell föld, víz és napmeleg

 

Levegő is… nélküle nem létezek,

 

Meleg hívó sugár, fényévekre vitt,

 

Majdnem elvesztem, bensőmben ez feszít.

 

 

Itt köt létem, földön kell megmaradnom,

 

Visszatérnem muszáj, s továbbhaladnom,

 

Hogyha nagyon messze, sokáig leszek

 

Gyökerem kiég, megsemmisülhetek.

 

 

Nyárban dúsult remény ízű lombom,

 

Ősz van, megfáradtam, hát kimondom,

 

Rideg a szél, fázom… visszajöttem,

 

Emlékgyöngyök gurulnak mögöttem.

 

 

Gyümölcs érett, s édesebb zamata,

 

Körforgás visz tovább, sors akarata,

 

Egy idő lezárult, télre készülök,

 

Minden elpihen, s én csendemben ülök.

 

 

Jövőre az álmom új rügyet fakaszt,

 

Új erővel telten nyitok új szakaszt,

 

 Szól a tavaszszimfónia dallama,

 

És egy álmodozó megtér majd haza.

 

 

A kép, ami engem őriz barna-rőt

 

Emlékedben színesebb, mint azelőtt,

 

Üzenetem vigye ősz, s egy zöld levél,

 

Egyszer a legforróbb nyár is véget ér.

 

 

2013. október 7.