Nincs Apám!

Nincs Apám!

Nincs Apám, emberek! Nincs Apám!
Tudjátok Ti, hogy mit jelent e két szó igazán?
Hogy többet már nem simogat keze,
Ha vigaszt remél édes gyermeke.

Nincs Apám, értitek? Nincs Apám!
Mondjátok, kinek fáj ez igazán,
Hogy többet nem vár már haza,
S, egyé vált vele ravatalának liliom illata.

Nincs Apám, ordítom! Nincs Apám!
Miért hagyott el, válaszoljatok hát!
Hogy ne lássam sok vérző sebét,
Eltakarni ment fájó kínjait, s eltorzult kezét?

Nincs Apám, emberek! Nincs Apám!
De lelke nem szűnt meg! Nem ám!
Mert, e földi élet átmenet
Ezt Ti is jól tudjátok emberek!

Nincs Apám itt e földön, nincs Apám!
Ki egykoron könnyei közt tartott karán,
Most lélekkönnyein át néz reám
És érzi gyászos létemet tudat-önmagán.

Nincs Apám, tudjátok? Nincs Apám!
De, kiírom magamból az ő akaratán
Keresztül mindazt, mit hagyott
Ínjaimban, véremben, míg én még itt vagyok.

Nincs Apám, életek! Nincs Apám!
Tegnap még földön élt ő is, biz’ ám!
És milyen csoda gondolatokat,
Verseket, írásokat alkotott, hatalmasokat!

Nincs Apám, földiek! Nincs Apám!
Teljesítem sorsom, s az ő akaratát,
Az örökségem, hogy ő legyek belül tovább,
S, osszam meg magam és önnön magát.

Nincs Apám, halljátok? Nincs Apám!
Tudjátok, hogy talpon maradni mi segít igazán?
Hogy bennem maradt lelke egy darabja,
S, én osztom szét, mit nem tudott lénye magja.

Nincs Apám, tudjátok mit jelentett Ő, Apám?
S, az kit benne alkotott az Úr talán
Próféta volt, ki nyájat kapott, sokat, s legelőt,
Ő volt a kezdetem a kezdetem előtt!

Nincs Apám, suttogom…, nincs Apám!
Nem kérem, hogy add vissza Uram, csak hazám
Engedd, hogy az maradjon, ahol élt, s hol elesett,
Fényét, lényét, csodáját kérem,…tudom, nem is keveset!

Nyugodj békében Apám,
Jézusod vállán,
Jó Anyád ölébe,
Isten akaratán!

2009. május 13.